Random Page
Aszlányi Károly | Sok hűhó Emmiért
Minden évben egyszer elhatároztam, hogy világgá megyek. Ez az ösztön pontosan és csorbítatlanul megmaradt bennem a gyermekkoromból. Világgá menni: ez a szabadságot jelentené, az élet újrakezdését. Ez nagyon kevés embernek adatott meg. Mindenki vágányokon fut és ragaszkodik hozzájuk.
Gabriel García Márquez | A szerelemről és más démonokról
Próbálta meggyőzni arról, hogy a szerelem természetellenes érzés, mely arra ítél két ismeretlen embert, hogy szánalmas és egészségtelen módon függjenek egymástól, ráadásul úgy, hogy minél erősebb köztük a kötelék, annál gyorsabban szakad szét. De nem tudta meggyőzni.
Sierva María már belehalt a szerelembe: ott feküdt az ágyon csillogó szemekkel, kisimult csecsemőbőrrel. Hajszálai úgy bukkantak ki a leborotvált koponyájából, mint megannyi buborék, és látni lehetett, ahogy percről percre növekednek.
Vaszary Gábor | Hárman egymás ellen
Olyan szép, mindent megbocsátó, napsugaras reggel volt.
Igaz, hogy itt mindig van egy kis szél. Kavarja, kergeti az országúton a port, és ott, ahol tavaly még térdig érő sarjú zöldellt, most ritkás, elszáradt fűcsomókat lenget, simogat, akár a betegségtől elgyötört lázas gyermek kócos fejét simogatja az édesanyja.
Fehér, telt nyaka körül éjfekete haja, mint kiömlött tus feketesége…
– Ó! – mondta szomorúan, és az ágy szélébe húzódva nyöszörögni kezdett: – Istenem… Istenem… mikor lesz már vége?…
– Istenem… Istenem… én is rettentően szenvedek, de ne add, hogy vége legyen. Valahogy meg ne könyörülj rajtam.
Érdekes, hogy az, akinek a kezébe adják a boldogságot, hamar megunja, és miután nem tud mit csinálni vele, leteszi, és elmegy.
…a vágyak mindig szebbek, mint a beteljesülés.
Alessandro Baricco | Selyem
– Halott voltál.
Mondta.
– És a világon nem volt többé semmi szépség.
A madárházat figyelte, egymás után megnézte a nyitott ajtókat.
– Visszajönnek. Mindig nehéz ellenállni a visszatérés kísértésének, nemde?
– Különös fájdalom.
Halkan.
– Belehalni a vágyódásba olyasmi után, amit soha nem fog az ember átélni.
Gabriel García Márquez | Száz év magány
Ursula ekkor kezdte Rebeca nevét emlegetni, s a kései megbánástól és a hirtelen támadt csodálattól átfűtött régi gyengédséggel gondolt rá, megértve, hogy csak benne, Rebecában, aki nem az ő tejét szopta, hanem földet és meszet evett, akinek ereiben nem az ő vére folyt, hanem a sírban is kotyogó csontú ismeretlenek ismeretlen vére, csak benne, a türelmetlen szívű, mohó ölű Rebecában volt meg az a szilaj bátorság, amelyet Ursula a saját ivadékaiban szeretett volna látni.
– Ki látott olyat, hogy valaki a hátát is beszappanozza!
mert szeretni nem tudta ugyan, de élni sem tudott már nélküle.
Nekem az is elég volna, ha biztosan tudnám, hogy te meg én csakugyan létezünk ebben a pillanatban.
Az a hamutömeg, ami a szíve volt, s amely a mindennapos valóság legkeményebb csapásait is állta, a sajdító emlékezés első fuvallatára összeomlott.
Ami van, az mind tudható
Megérezte, hogy elfeledték s ez a feledés nem a szívé, hiszen akkor jóvá lehetne tenni, hanem sokkal kegyetlenebb és véglegesebb annál, egy másik feledés, amelyet jól ismert, mert ismerte a halált.
Az időt is érhetik zökkenők és balesetek, miáltal darabokra törhet, és otthagyhatja egy szobában valamelyik örök szilánkját.
Oly módon támadt fel bennük a régi szenvedély, hogy nem is egyszer, asztalhoz ülve, csak összenéztek, s aztán szó nélkül újra lefedték a tálakat, és bementek a hálószobába, elpusztulni éhen és szerelemben.
Mert az olyan nemzetségnek, amely száz év magányra van ítélve, nem adatik még egy esély ezen a világon.
Szerb Antal | Utas és holdvilág
Csak a pillanat számít, és a szép pillanat sosem múlik el.
Incipit vita nova.
A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született.
És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.
Tigris, tigris, éjszakánk
Erdejében sárga láng…
A cél leghalványabb gondolatárnya sem bukkant fel tudatában, csak azt tudta, hogy nincs visszatérés.
Van olyan férfi, akit nem izgat a telefonban megcsendülő ismeretlen és kellemes női hang? A nők, ha ismernék a férfiakat, mindent telefonon és ismeretlenül kérnének tőlük.
Foied vinom pipafo, cra carefo..
-Ma bort iszom, holnap nem lesz.
Az nem kerül pénzbe, hogy a nő a szeretőd, csak az, hogy közben ennie és innia kell, és fel kell öltöznie ahhoz, hogy levetkőzhessék.
Itt nyugszik az, aki nevét a vízre írta.
A szerelemhez távolság kell, hogy a szerelmesek azon keresztül közeledhessenek egymáshoz. A közeledés persze csak illuzorikus, mert a szerelem valójában eltávolít. A szerelem polaritás – a két szerelmes a világ két ellenkező töltésű pólusa…
– A londoni november nem is hónap – mondta –, hanem lélekállapot.